Amatőr film

A Estiklopédia wikiből

Estiklopédia
	műfaj
	·	fotográfiai műfajok
	·	filmes műfajok
	·	·	amatőr film
	·	·	dokumentumfilm
	·	·	fikciós film
	·	·	játékfilm
	·	·	kísérleti film
	·	·	rövidfilm
	·	·	szerzői film
	·	·	tömegfilm

A filmipar és a professzionális filmgyártás kiépülésével párhuzamosan már az 1920-as években készültek amatőr filmek, amelyeket alkotóik nem a nagyközönségnek szántak. Az amatőr filmesek - kezdetben a számukra kifejlesztett egyszerű kamerákkal olcsó nyersanyagokra, manapság videotechnikával, mobiltelefonnal - gyakran évtizedeken át rögzítették elsősorban a privát élet (családi ünnepek, utazások), valamint a kisközösségek, sőt olykor a történelem kitüntetett eseményeit is. Ez utóbbiak később felbecsülhetetlen értékű forrásoknak bizonyultak. A családi eseményeket ábrázoló tekercsek rendkívül érdekes szociológiai, szociálpszichológiai lenyomatát mutatják egy-egy korszaknak, illetve társadalmi rétegnek.

Amatőrfilmes technika

A kizárólag az amatőrök számára tervezett felvevőgépek már az 1900-as párizsi világkiállításon megjelentek, de a mozgalomszerű amatőr filmezés kialakulásához a döntő lökést az 1923-ban forgalomba hozott Pathé-Baby, illetve Kodak felvevőgépek jelemntették. A Kodak nevéhez fűződik a később széles körben elterjedt 16 mm-es filmet használó felvevő, majd a film kettévágásával létrehozott 8 mm-es rendszer.

Amatőfilmes mozgalom

A könnyen kezelhető kis kamerák tulajdonosai hamarosan helyi, nemzeti, majd nemzetközi klubokba tömörültek.
A magyar Amatőr Mozgófényképezők Egyesülete 1931-ben alakult 31 taggal, s még ugyanabban az évben ki is adták lapjukat Pergő Képek címmel.
1935-ben épp az AME javaslatára Barcelonában meg is rendezték a Nemzetközi Amatőr Film Szövetség (UNICA) első kongresszusát. Az UNICA-nak hamarosan számos tagállama, önálló archívuma, s az 1970-es évek körül már több mint 20 millió tagja volt.

Magyar amatőrfilmes mozgalom

Az 1930-as években az AME gondozásában olyan különleges alkotások is születtek, mint Zilahy Lajos Halálos tavasz  című regényének amatőrfilmes adaptációja Dudás László rendezésében, amely inspirációul szolgált a moziváltozat elkészültéhez.
Az AME utóda, a Magyar Amatőr Film Szövetség önálló székházzal, százhúsz férőhelyes vetítővel, könyvtárral, hanglaboratóriummal rendelkező jelentős kulturális központ volt.
A II. világháború után az amatőrfilmes mozgalmat szinte teljesen ellehetetlenítette, hogy a MAFSZ-székházat szétdúlták, az archívumot széthordták, és a 8 mm-es gépek kivételével minden felvevőgépet be kellett szolgáltatni.
Az 1960-as években újraalakult a MAFSZ, újraindult a Pergő Képek, és ismét használhattak amatőrök 16 mm-es felvevőt. A mozgalomnak ismét hamarosan több száz tagja lett, alkotótáborok, szemlék szerveződtek. A családi, illetve szabadidőfilmesek mellett rengeteg kísérletező, az amatőr filmezést önkifejezésként gyakorló fiatal tehetség is felbukkant, például az ELTE AFK vagy a Cinema 64 csoport tagjai. Közülük később sokan (Gulyás Gyula, Gulyás János, Jeles András, Matkócsik András, Kardos Sándor) hivatásos filmesekké váltak, amatőrként alkotott műveik némelyike pedig a magyar filmtörténet része (pl. Gulyás Gyula Tanítványok  című 1969-es filmje) lett.
A MAFSZ szellemisége a következő évtizedekben jelentősen átalakult. Az 1980-as években színre lépett amatőrfilmes generáció már új attitűdöt képviselt, személyesebb filmeket készített, életformaként definiálta az amatőr filmezést, kereste a közönséggel a kapcsolatot. A Kőbányai Nonprofessional Stúdió (Szőke András, Ács Miklós), illetve a Közgáz Vizuális Brigád (Czabán György, Pálos György) új generációja már nem amatőr, hanem független filmesként határozta meg önmagát. Filmjeik rendszeresen szerepeltek a magyar Filmszemle programján, legjobb filmjeiket forgalmazzák a művészmozik, vetítik a televíziók.
Az 1990-es évek a független/amatőr film nagy áttörését hozta a magyar filmben.
A magyarországi független filmes mozgalomból nőtt ki az 1990 óta működő Médiawave fesztivál.