Dokumentumfilm
A Estiklopédia wikiből
| Estiklopédia | |||
| műfaj | |||
| · | fotográfiai műfajok | ||
| · | filmes műfajok | ||
| · | · | amatőr film | |
| · | · | dokumentumfilm | |
| · | · | fikciós film | |
| · | · | játékfilm | |
| · | · | kísérleti film | |
| · | · | rövidfilm | |
| · | · | szerzői film | |
| · | · | tömegfilm | |
Keletkezése
A filmtörténet kezdeti időszakában a való élet dokumentálása, illetve mozgóképi reprodukciója még nem különölt el önálló filmtípusokban. Sajátos példája ennek Georges Méliès néhány áldokumentumfilmje (A Dreyfus-per, 1899; VII. Edward király megkoronázása, 1902), amelyekben a rendező stúdióban rekonstruálta a valóságos eseményeket.
A dokumentáló alkotásokra valójában a hamarosan nagyipari méretekben beindult játékfilmgyártás szülte meg az igényt.
1910-ben Franciaországban (Pathé) és az USA-ban (Fox) megszületett a filmhíradó. A korabeli híradók a világ minden tájáról készített érdekes tudósítások, útibeszámolók voltak.
Az 1920-as évek kezdetétől azonban már olyan mozgóképi dokumentumok is születtek, amelyek nem elégedtek meg az események riportszerű, felüleltes ábrázolásával. A dokumentumfilm első korszakos művei az amerikai Robert J. Flaherty Nanuk, az eszkimó című 1922-es filmje egy eszkimó család életéről, illetve Charles Sheeler és Paul Strand Manhattan című 1921-es városzimfóniája New York üzleti negyedéről, amely Európában számos követőre talált (Walter Ruttmann Berlin, egy nagyváros szimfóniája (1929), Jean Vigo Nizzáról jut eszembe (1929)). Ezek a dokumentumfilmek a kiválasztott eseményeknek, embereknek, önmagukon túlmutató pillanatoknak már pontos és mély analízisét voltak képesek nyújtani a filmkamera segítségével.
Velük rokon szemléletű Dziga Vertov Ember a felvevőgéppel című 1929-es filmje a korabeli szovjet-orosz mindennapokról. Vertov munkássága, aki elméleti írásaiban eljutott a dokumentumfilm apoteózisához (s egyben a játékfilmkészítés teljes elvetéséhez), különösen jelentős a műfaj történetében. Minden bizonnyal ő sejtette meg először, hogy a híradónak, egyáltalán a globális hírszolgáltatásnak milyen jelentősége lehet majd a kialakuló tömegtársadalmak életében. (Az 1917-es forradalom után megszervezett, híradókat vetítő agitkavonatai tekinthetők a jelenkori hírtelevízió ősének.)
Fejlődése
Az 1920-as évektől a játékfilmekénél jóval csekélyebb mértékű nézői figyelem mellett folyamatosan jelen volt a dokumentumfilm a világ filmtermésében. Az egyre meseszerűbb, valószínűtlenebb játékfilmek mellett ez a műfaj képviselte a film élő lelkiismeretét, melyből sok frissen induló filmes stílusirányzat merített (pl. olasz neorealizmus, free cinema, a csehszlovák új hullám filmjeinek dokumentarista ihletettsége). A műfaj kitermelte a klasszikus rendezőit is, mint az angol John Grierson, a holland Joris Ivens, a francia Jean Rouch vagy Chris Marker, az orosz Mihail Romm, a magyar Schiffer Pál, Gazdag Gyula, Gulyás Gyula, Gulyás János.
Az ötvenes-hatvanas években a világ több országában lábra kapó cinéma vérité mozgalomnak ebből a szempontból különös a jelentősége.
Magyar dokumentumfilm
A magyar film történetében a dokumentumfilmnek rendkívül erős hagyományai vannak. Az 1970-es években induló Budapesti iskola filmeseinek (Dárday István, Tarr Béla, Ember Judit, Schiffer Pál) szociológiailag pontos, és sokszor játékfilmes eszközöket is használó dokumentarista filmjei sok kényes társadalmi és politikai jelenséget feldolgoztak.
Típusai
A filmtörténet során a dokumentumfilmnek számos típusa alakult ki.
Ilyen a propagandafilm, amely többnyire valamely párt vagy politikai szervezet, illetve az állam megrendelésére készült, s annak ideológiáját szerette volna hatásosan terjeszteni a legszélesebb közönség számára. Propagandafilmek főleg a II. világháború idején készültek nagy számban.
A természetfilm a televíziós korszak egyik legsikeresebb dokumentumfilm-típusa lett.
Az ismeretterjesztő film a nagyközönség számára is érthetően, ám tudományos pontosságal dolgozza fel a tudomány és a művészetek valamely fontos vagy érdekes részproblémáját.
A portré egy jellegzetes vagy tanulságos életutat kísér végig.
Dokumentumfilm a televízióban
A televíziózás elterjedésével a dokumentumfilm kiszorult a mozikból, a televízióban pedig gyakran összemosódott a publicisztikával, s az igényesebb (eseményközvetítő, analitikus, dramatikus) formák ritkán találtak közvetítő csatornát.
A dokumentumfilmek néhány jellegzetes típusa (természetfilm, ismeretterjesztő film, a filmhíradókat felváltó televíziós hírműsorok) ezzel szemben annyira népszerű, hogy szakosított televíziós csatornák (Spektrum, BBC World) szolgálják a nézők igényeit, s rangos fesztiválok, vásárok mutatják be az éves termést.
Magyarországon a nem igazán kedvező forgalmazási esélyek ellenére még ma is számos dokumentumműhely létezik, és évente mintegy 200 dokumentumfilm készül.
A jelentős dokumentumfilmek listája a Mannheimi tizenkettő.