Fosse, Bob
A Estiklopédia wikiből
| Estiklopédia | |||
| alkotók | |||
| · | Fosse, Bob | ||
Varietéművész családba született, így nem csoda, hogy 13 évesen már maga is a saját tánckarával turnézott. 15 éves korában készítette első koreográfiáját, amelyben a szereplő táncos lányok strucctollakkal lejtettek egy night-clubban.
Védjegyének számít saját maga és más táncosok számára készített koreográfiáiban a fellépők jellegzetes öltözéke: a kesztyű és a kalap.
A pálya kezdete
Ifjú művészként még arról álmodozott, hogy ő lesz a következő Fred Astaire, ezért az első adandó alkalommal Kalifornia felé vette az irányt. Az 50-es évek elején sikerült is bejutnia hollywoodi produkciókba, ám nem volt megelégedve nyúlfarknyi szerepeivel, így visszatért New Yorkba, ahol végül is rámosolygott a szerencse.
New York
1954-ben George Abott, a veterán színműíró és rendező a zöldfülűnek számító Fosse-t bízta meg a The Pajama Game című produkció koreográfiájának elkészítésével. A show óriási sikert aratott, az egész város a műsor tánckoreográfiájáról beszélt, és Fosse egy csapásra kapóssá vált 1954-ben ismét együtt dolgozott Abottal, a Faust-mítoszt a baseballal házasító Damn Yankeesben. A show elsősorban Gwen Verdon elragadóan démoni alakítása miatt maradt meg a nézők emlékezetében, bár Fosse maga is feltűnt a darabban egy emlékezetes mambó erejéig. Ettől kezdve a géppuskalábú Verdon Fosse csaknem minden produkciójában (New Girl in Town, Redhead) főszerepet kapott.
Lassacskán a Broadway akkorra már legkedveltebb színpadi párosának kapcsolata új dimenziókba lépett: 1960-ban összeházasodtak. Ebben az évtizedben Fosse már rendezőként is dolgozott az általa koreografált produkciókon, bár igazából csak az 1970-es években gyújtotta be a rakétákat: 1970 és 1980 között összesen 8 Tony-díjat gyűjtött be, produkciói (Édes Charity, Pippin, Chicago, Dancin ') több mint 5000 előadást értek meg.
Filmes tánckoreográfia
Mindeközben filmes tánckoreográfusként is tevékenykedett, de évekig senki sem volt rá kíváncsi Hollywoodban. 1972-ben, miután több rendező is visszautasította a felkérést, elvállalta a Kabaré című film rendezését. A Liza Minelliből egy csapásra sztárt faragó, a drámai musical műfaj mérföldkövének tartott filmért Fosse elnyerte a legjobb rendezésért járó Oscart. A hatalmas terhelés és a feszített munkatempó azonban lassan kezdte aláásni egészségét. 1975-ben egy próbáról szívinfarktussal szállították kórházba. A produkció végül is elkészült, de egészsége mellett Fosse házassága is ráment az elkészítésére.
All That Jazz
Ahogyan azt az 1979-es, önéletrajzi ihletésű filmjében, a Mindhalálig zenében előrevetítette, Fosse percekkel azelőtt halt meg, hogy a függöny felgördült az Édes Charity újból színpadra tűzött, bemutató előadásán.