Kísérleti film
A Estiklopédia wikiből
| Estiklopédia | |||
| műfaj | |||
| · | fotográfiai műfajok | ||
| · | filmes műfajok | ||
| · | · | amatőr film | |
| · | · | dokumentumfilm | |
| · | · | fikciós film | |
| · | · | játékfilm | |
| · | · | kísérleti film | |
| · | · | rövidfilm | |
| · | · | szerzői film | |
| · | · | tömegfilm | |
Kísérleti filmes korszakok
A filmes formanyelvi kísérletek első jelentős korszaka az 1910-es, 20-as évek francia, német, orosz avantgárd alkotóinak fellépése, akik az akkori új filmmédium kifejezési eszközeinek természetét kutatták (montázs, Kulesov-kísérlet, filmszem, tiszta film), illetve az avantgárd képzőművészet elveit próbálták ki filmen (absztrakt film). A kísérleti film jelentős korszaka az 1960-as, 70-es évek, a filmkészítés demokratizálódásának első nagy időszaka. Számos kísérleti műhely, stúdió indult el akkoriban (pl. a magyar Balázs Béla Stúdió), rengeteg filmiskola nyitotta meg kapuit Európában és az USA-ban, s a formanyelvi kísérletek többnyire jótékonyan beivódtak az egyre inkább erőre kapó szerzői film stiláris és narratológiai újításaiba.
Kísérleti film Magyarországon
Az 1970-es évek a kísérleti filmezés szempontjából igen jelentős időszak volt. Az ekkor készült filmek az archív képben rejlő lehetőségeket vizsgálták (Grunwalszky Ferenc Seregszemle, (1972), Tímár Péter Mozgókép-analízis (1977)), a maszkolás jelentéstulajdonító lehetőségeit kutatták (Bódy Gábor Négy bagatell (1975)), a szeriálisan szervezett képfolyamot mint új elbeszélésformát munkálták ki (Szabó István Várostérkép (1976)).