Metafizikus festészet
A Estiklopédia wikiből
| Estiklopédia | |||
| stílusok, korszakok | |||
| · | filmes stílusirányzatok, korszakok | ||
| · | művészettörténeti korszakok, stílusirányzatok | ||
| · | · | metafizikus festészet | |
Az erőteljes dinamizmussal szemben a metafizikus festészet műveinek időtlensége,, mozdulatlansága az antik ideálok, a matematika örök érvényű törvényeit idézte és egyesítette az álmokkal, a misztikus, szimbolikus képzetekkel.
Legjelentősebb képviselője Giorgio de Chirico volt, akire Nietzsche, Schopenhauer filozófiája és A. Böcklin festészete egyaránt hatott. De Chirico első metafizikus képeit az 1910-es évek elején festette, felhasználva a kubista színkompozíciók lehetőségeit (Az óra rejtélye 1911, Torinói tavasz 1914).
A metafizikus festészet Ferrarában fejlődött iskolává, az I. világháború idején csatlakozott hozzá a futurizmustól átpártoló Carlo Carrà (A metafizikus múzsa 1917).
A mozgalom harmadik tagja Giorgio Morandi egyszerű tárgyakból álló csendéleteit kevés színnel, erős vonalakkal és tiszta kontúrokkal alkotta meg (Nagy metafizikus csendélet 1918).
Az I. világháború végéig jelent meg folyóiratuk, a Valori Plastici.
A metafizikus festészet a tudatalattiból felbukkanó félelmek, szorongások, képek felidézésével a szürrealizmus egyik előfutára volt.
(A szócikk tartalmának enciklopédikus továbbfejlesztése folyamatban van.
A végleges tartalom megtekintéséhez, kérünk, látogass vissza pár nap múlva.)
A végleges tartalom megtekintéséhez, kérünk, látogass vissza pár nap múlva.)
