Moholy-Nagy László

A Estiklopédia wikiből

Estiklopédia
	alkotók
	·	Moholy-Nagy László

Képzőművész, fotográfus, művészeti író (1895-1946), a konstruktivizmus markáns képviselője.
Az I. világháború idején tábori levelezőlapokra készítette első rajzait. 1919-ben ritmikusan tagolt vonalháló-portrékat és tájképeket készített. 1920-tól Bécsben majd Berlinben telepedett le; a dadaisták és az orosz konstruktivisták hatása érhető tetten az ekkor született művein. A természeti motívumokra épülő korábbi tájképeit továbbgondolva a geometrikus kompozíciótól eljutott az absztrakció határáig.
Németországban a Bauhaus építészeti és iparművészeti műhelyiskolában mint formaoktató működött.
A fotóművészet fejlődése szempontjából nagy jelentőségű fényképészeti gyakorlatával, és elméletével elsőként mutatott rá, hogy a szűkebb értelemben vett kompozíción túlmenő, egyéb ábrázoló eszközök (fény, árnyék, tér, tömeg, szín, rajz) fokozott felhasználásával fényképi úton új tartalmakat lehet nagy kifejező erővel ábrázolni.
A fényképezésről többek között azt vallotta, hogy az elsősorban a riport követelményeinek felel meg, mert minden fénykép a fizikai valóság egy részletét ábrázolja. A fotó riport-jellege azonban nem zárja ki a szellemi alkotó tevékenységet, mert a valóság jelenségeinek sokfélesége közül a lényeget kifejező jelenség kiválasztása önmagában is alkotó jelenség. Hangsúlyozta a tónusok, a perspektíva, az élesség ábrázoló, kifejező értékét. Fényképein elméletét igyekezett bizonyítani; egyes képein a megszokottnak új nézőpontból történő ábrázolására törekedett. Emellett az ábrázoló eszközöket új kifejező értékhez juttatta negatív másolataiban. Ezeknél éppúgy a fényértékeknek tulajdonított döntő hatást, mint az ábrázolás új területének tartott fotogramjaiban.
A fotómontázs tudatos alkalmazását ugyancsak a valóság újszerű ábrázolására szolgáló korszerű eszköznek tekintette.
Fényképészeti vonatkozású elméleteivel szembefordult a naturalista fényképezéssel, a fotóriportról, valamint a fényképezés kifejező eszközeiről vallott nézetei a fotóművészeti realizmus kibontakozását segítették elő.
Fényképeiben expresszionista, szürrealista és absztrakt vonások keverednek.