Szürrealizmus

A Estiklopédia wikiből

Estiklopédia
	stílusok, korszakok
	·	filmes stílusirányzatok, korszakok
	·	művészettörténeti korszakok, stílusirányzatok
	·	·	futurizmus
	·	·	metafizikus festészet
	·	·	szürrealizmus

A XX. század első felének Franciaországból kiinduló, meghatározó jelentőségű avantgárd irodalmi és képzőművészeti irányzata.

Irodalom

Képviselői fellépésüket egy hazugnak és embertelennek tartott világ elleni tiltakozásnak szánták; művészetükre és szemléletükre Sigmund Freud pszichoanalízise, Henri Bergson filozófiája, a relativitáselmélet és a diszkontinuitás elmélete, a misztika és a pszichopatológia hatott.
A mozgalom első orgánuma a La Révolution surréaliste című folyóirat volt. Az 1924-ben megjelent Les manifestes de surréalisme-ben André Breton először foglalta össze az irányzat elveit, a szürrealizmust a lélek tiszta automatizmusban megvalósuló zavartalan működéseként definiálta.
A szürrealizmus célkitűzése szerint elvetette a középszerrel és önelégültséggel azonosított realista magatartást, a lélek mélyén lappangó erőknek az értelem ellenőrzésétől független, szabad működését hirdette.
Comte de Lautréamont, Guillaume Apollinaire, illetve Donatien Alphonse François de Sade márki műveit az új irányzat hívei körében feltétlen tisztelet övezte.
A kibontakozó szürrealizmus a megismerés lehetséges módjait az álomban, a tudattalanban és a 'valóságfölöttiségben' (francia surréalisme, super-réalialisme), a dolgok, tárgyak jelenségek hagyományos összefüggésektől különböző, véletlenszerű kapcsolatában látta. Jellemző módszerük volt az automatizmus, a tudattalanból felszínre törő gondolatok és képek ellenőrzés és korlátozás nélküli lejegyzése.
A mozgalom alapítói és első alkotói A. Breton, Louis Aragon, Paul Éluard, Benjamin Péret, Jean Cocteau, Raymond Queneau, Jacques Prévert voltak.
Az 1925-30 közötti írásokban ideológiai és politikai kérdések kerültek a középpontba, 1930 után erőteljesebbé vált a művészek egy csoportjának baloldali elkötelezettsége.
Az 1930-as évek jelentős alkotói René Char, Luis Buñuel, Francis Ponge, Tristan Tzara, Salvador Dalí.
A szürrealizmus a magyar irodalomban irányzatként nem jelentkezett, hatása azonban megmutatkozott József Attila, Illyés Gyula, Weöres Sándor, Déry Tibor, Szentkuthy Miklós, Tamkó Sirató Károly, Juhász Ferenc, Csoóri Sándor művészetében.

Képzőművészet

Közvetlen előzményét a dadaizmus radikális művészeti koncepciója, az 1919-ben alapított Littérature című folyóirat körének látványos akciói jelentették. Előkészítői közé tartozik Max Ernst, a kölni dada-csoport alapítója, Marcel Duchamp szokatlan asszociációkat keltő ready-made-jeivel, a festményeire különböző dolgokat applikáló Francis Picabia, illetve a metafizikus festészet alkotóinak (Giorgio de Chirico, Carlo Carrà) látomásszerű képi világa.
Képviselői sokat merítettek a pszichoanalízissel középpontba kerülő problémákból, fontosnak tartották az álom, az erotika, az ösztön, a tudat kontrolljától megszabaduló, mélyebb összefüggéseket megvilágító képzetek vizsgálatát.
A kubizmus, de főleg a dadaizmus számos, a szürrealisták által is szívesen alkalmazott művészi-technikai módszert (pl. kollázs, objet trouvé) dolgozott ki, ekkor alkotta első nonfiguratív képeit Robert Delaunay, F. Picabia. E fantáziagazdag, szokatlan képzettársításokat tartalmazó alkotások egyengették az utat a szürrealizmus első, úgynevezett álomkorszakának műveihez. Alkotói az automatizmus alkalmazásával az álmok képi rögzítésére, a szabad asszociációk spontán, meghökkentő, abszurd megjelenítésére törekedtek. Ennek szolgálatában állt a montázs és a kollázs mellett új technikaként a frottázs (M. Ernst), a monotípia, a dekollázs (O. Dominguez), a fumage (füstölés), a fényképészetben a fotómontázs, illetve a fotódomborművek, fotókövületek (Raoul Ubac), valamint a rayogram (Man Ray), a festészet technikái közül a dripping.
Első kiállításukat 1925-ben a párizsi Pierre Leob Galériában rendezték (M. Ernst, Joan Miró, Yves Tanguy, Paul Klee).
1929-ben jelent meg a csoport második kiáltványa, s az ekkor csatlakozott S. Dalí honosította meg a naturalista alaposságú, de bizarr látomásokat megörökítő, a képzelet és a valóság összeolvasztását szolgáló, általa paranoia-kritikainak nevezett módszert.
A két fő irányzat a realista képalkotást a szürreális témaválasztással egyesítő (de Chirico, P. Delvaux, René Magritte), illetve a tartalmat elvont jelképekben szimbolikus utalásokban megjelenítő (Y. Tanguy, M. Ernst, P. Klee, J. Miró, R. Matta) művei közül az utóbbiak, illetve A Masson homokképei már az absztrakció irányába mutattak.
Az 1930-as évek a kibontakozás időszaka, amit nagyszabású nemzetközi kiállítások és Európa-szerte megalakuló csoportok jeleztek. A II. világháború idején az USA-ba menekülő emigráns szürrealisták (A. Masson, R. Matta, Y. Tanguy) hatottak az ottani festészet, többek között R. Motherwell, Jackson Pollock művészetének fejlődésére, az 1940-es évek végétől kibontakozó absztrakt expresszionizmusra.
A háború után Párizsban nagy kiállításon mutatták be az irányzatot, de a szürrealizms elvesztette szervezett, átfogó jellegét.
A szobrászat jelentős képviselőinek (J. González, H. Arp, A. Giacometti, P. Picasso, G. Richier) absztrakt formanyelvéből sokat merítettek a modern plasztika (H. Moore, E. L. Paolozzi, Niki de Saint-Phalle), az új irányzatok közül a tasizmus, az art brut, a kalligrafikus festészet, illetve az action painting.
Magyarországon nem alakult önálló szürrealista csoport.

Színház

A szürrealista színház elutasította a stilizáló, illetve naturalista előadásokat, de a dadaista értelmezéssel szemben a színjáték lényegét nem a hatáskeltésben, hanem az alkotásban jelölte meg. A kevés megvalósult előadás azt szemléltette, hogy számukra elfogadhatatlan a behatárolt tér, az egységes idő és cselekmény. Az elszigetelt kísérleteknél fontosabbak a kedvelt szürrealista témák (álom, őrült szerelem, alakváltozás, csodák) által ihletett hagyományos dramaturgiájú művek. A drámaírók szívesen éltek a jellegzetes alkotótechnikával is (az álom kultusza, abszurd helyzetek és figurák megjelenítése).

Film