Vasarely, Victor
A Estiklopédia wikiből
| Estiklopédia | |||
| alkotók | |||
| · | Vasarely, Victor | ||
Orvosi tanulmányait félbeszakítva 1927-től festeni tanult. 1930-ban telepedett le Párizsban.
Reklámgrafikusként indult a karrierje, ekkor kezdte el érdekelni az optikai hatásokkal való kísérletezés. Erre az időszakára az axonometrikus komponálásmód volt a jellemző.
1947 és 1954 között készített Belle-Isle absztrakt sorozatát tengerparti kavicsok, kagylók inspirálták.
1955-ben a Sárga Kiáltványban (Manifeste Jaune) fogalmazta meg a kinetikus művészet célkitűzéseit, melynek szellemében fogant alkotásaiban a geometrikus formák a néző mozgásától függően változó hatást eredményeznek.
Az 1950-es évektől 1963-ig tartott fekete-fehér korszakát az 1971-ig tartó vonalkorszaka követte. Az 1960-as évek végétől kezdődő Vega-korszak képeinek perspektivikus, illetve kiemelkedő-behorpadó formái határozott térbeliséget kifejező alkotások, melyeken szín és forma azonos hangsúlyt kap.
Maga tervezte 1975-ben a Vasarely Alapítvány épületét, amely műveinek ad otthont. Épülethomlokzatok kerámiakompozícióival (Győri Nemzeti Színház), utcai dekorációival (Pécs), valamit a sokszorosított műveinek kiadásával a művészet demokratizálódását kívánta szolgálni.
Magyaroroszágon Budapesten és Pécsett hozott létre Vasarely Múzeumot, állandó kiállítása látható New York-ban és Oslóban.
Külső hivatkozások
Hivatalos honlapja
Életrajza az Artportalon
A budapesti Vasarely Múzeum honlapja
A pécsi Victor Vasarely Múzeum honlapja
(A szócikk tartalmának enciklopédikus továbbfejlesztése folyamatban van.
A végleges tartalom megtekintéséhez, kérünk, látogass vissza pár nap múlva.)
A végleges tartalom megtekintéséhez, kérünk, látogass vissza pár nap múlva.)
